"Szakíts, ha bírsz

Szakítás előtt a végső szót általában a nők mondják ki. Bennük sokkal inkább él a kényszer, hogy az elrontott dolgokat lezárják. Sokan persze azért is vetnek véget haldokló kapcsolatuknak, mert attól rettegnek: ha nem sietnek, partnerük int búcsút. De ahány kapcsolat, annyi szakítás.

Hogy milyen okból szakítanak általában a nők? Lássuk!

Elégedetlenség

Sokan azért intenek búcsút, mert úgy érzik, hogy a kapcsolatban személyiségük nem teljesedhetett ki. Mások partnerükkel már az elejétől nem passzoltak, de ebbe soha nem gondoltak bele igazán.

A pszichológus véleménye: Rengetegen élnek másképpen, mint ahogy valaha elképzelték. A szerelemre is igaz: nem mindig azt és azzal csináljuk, amit és akivel szeretnénk. Sok nő életében az új férfi felbukkanása tudatosítja ezt, ezért szakít. Pedig nem biztos, hogy baj van. Az elégedetlenség ugyanis minden kapcsolat velejárója, és a legnagyobb szerelemben is születnek kompromisszumok. Persze sokan képtelenek ezeket az alkukat megkötni, inkább véget vetnek az ellaposodott kapcsolatnak.

Hűtlenség

A legtöbb nő tudja, hogy a legnagyobb szerelemben is adódhatnak kisebb-nagyobb kitérők, és a félrelépést néha meg kell bocsátani. Sokan ezt csak elméletben vallják, a gyakorlatban viszont már egyáltalán nem bizonyulnak megértőnek.

A pszichológus véleménye: Nem szabad összekeverni az egyszeri félrelépést a sorozatos megcsalással. Ha egyszer történik meg a dolog, a nő inkább annak örüljön, hogy partnere bevallja neki. Ha emellé szégyelli is magát, borítson rá fátylat. Sok nő azonban úgy érzi, hogy büszkesége sérül, ha nem vesz elégtételt a csapodár férfin. Ők csípőből szakítanak. Ahelyett, hogy feltennék maguknak a kérdést: szeretem még a párom?

Önállótlanság

Sokan függnek férjüktől, barátjuktól. Ezért aztán semminek sem tudnak igazán örülni. Kinek-kinek vérmérséklete dönti el, mikor döbben rá: az ilyen kapcsolatban nincs köszönet.

A pszichológus véleménye: A függőség mindig rossz vért szül. Egyetlen kapcsolatért sem szabad feladni magunkat! Márcsak azért sem, mert a legtöbb férfit zavarja, ha észreveszi: partnere rá van utalva. Ha kötődik valakihez, attól az önállóságát még megőrizheti.

Versengés

Gyakran vitához vezet, ha a partnerek nem ugyanazt akarják. Az ilyen kapcsolat nem nevezhető harmonikusnak. Sokszor a felek azért vívják csatájukat, hogy melyiküknek sikerül többször keresztülvinni akaratát. A harcba a legtöbben belefáradnak, és általában a nő dobja be előbb a törülközőt.

A pszichológus véleménye: Lehet, hogy erősen kötődnek egymáshoz, de nyilvánvaló, hogy nem tudnak együtt élni; kiborítják egymást. Ilyenkor azzal hitegetik magukat, hogy a sok veszekedés öngerjesztő folyamat eredménye. Valójában azonban ezek a kapcsolatok legritkább esetben tartanak a sírig, mert a másiknak való ellentmondás vágya mindkettőjükben megmarad."